A véleményt köszönöm @Röfipingvinnek!
Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat...
Ötödik regényem volt Sansától, így talán mondhatjuk, hogy sejtettem mire számíthatok.
A Gender krónikák második kötete még mindig nem ízig vérig sci-fi, de a történet két nagy szálából az egyik már az űrben 16 éve új hazát kereső űrhajón játszódik. Itt követhetjük Sandra és fia, Robert szemszögét. A másik szál a Földön játszódik, tizenhat évvel később, mint ahogy A menekülés éve véget ér. Itt egy bizonyos dr. Benjamin szemszögét, és egy igen érdekes lány, JJ karakterét, nézőpontját ismerjük meg. Illetve az ő szemükön keresztül a Föld jelenlegi társadalmát és vezetését,
Én a Csodaidők óta nagyon szeretem a több karakterközpontú, több szemszögben írt történeteket. Itt rögtön kapunk is négyet. Különösen tetszett JJ és Sandra szemszöge. Robert, a kamasz rendkívül élethű módon bosszantó, kb 5 percenként elláttam volna egy két anyai
 |
| Bert (Robert Manul) |
A történet kicsit döcögve indul el, de a későbbiekben már gördülékenyen, gördülékenyebben halad előre, minden fejezetben másért izgulsz, más más tettei miatt döbbensz le, vagy éppen kapsz sikítófrászt. És talán itt még meg is szerethetsz egy-két karaktert. Százalékosan nagyobb esélyed van rá, hogy nem kerül a föld alá három méterrel, vagy nem fagy meg és robban atomjaira a világűrben. A befejezés szerintem remek, így kerekké válik a történet. Ellenben jó íróhoz méltón Sansa hagy nyitva szálakat, melyek miatt az ember a falat kaparja kínjában, hogy nem tudja folytatni rögtön azonnal.
Köszönöm a lehetőséget, hogy előolvasója lehettem a GK2-nek! :)(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése