2012. március 11., vasárnap

Cat Turney



(…) „nem tudok másra gondolni, minthogy milyen jelentéktelen porszemek vagyunk mi, emberek. A civilizációnkkal, mindennel együtt. Egy légypiszoknyi helyünk sincs a világegyetemben. Vergődünk a magunk kis mókuskerekében, erkölcsi kérdéseken, szerelmeken, kicsinyes harcokon gyötrődünk, kapaszkodunk egymásba, vagy éppen megtapossuk a társainkat, és közben… Közben eszünkbe se jut, hogy csak áltatjuk magunkat azzal, hogy számít bármit, amit teszünk. A civilizációnk évezredei az univerzum számára egy pillanat, az emberi sorsok, nemzedékek semmit nem jelentenek. Meghalunk, és nem akad, aki emlékezne ránk, semmivé foszlunk, és a spirálkarok ugyanolyan nyugodtan, közönyösen forognak tovább a hideg űrben.”

(Lélektelen, 555. oldal)